A Forrás Művelődési Házban ünnepelték a kerepesiek a Magyar Szabadság Napját.

Franka Tibor köszöntőjében örömét fejezte ki azért, hogy sokan vettek részt az ünnepségen, ráadásul a budapesti rendezvénnyel szemben valóban ünnepelni jöttünk össze. Felhívta a figyelmet arra, hogy eredményeket csak összefogással tudunk elérni, ahogy ezt a márciusi ifjak is tették.

A felvezetés után Dr. Vaszil László önkormányzati képviselő mondta el ünnepi beszédét, amit teljes egészében közlünk:

"Tisztelt egybegyűlt ünneplő kerepesiek!

Megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek Önök előtt az 1848-as forradalom és szabadságharc ünnepi megemlékezésén és szólhatok néhány szót erről a jelentős, Magyarország történetét és a mindennapjainkat máig is döntően meghatározó történelmi eseményről. Amikor készültem erre a beszédre, azonnal elfogott a kísértés, hogy a politikai divatnak megfelelően párhuzamokat vonjak a múlt eseményei és a kerepesi napi politika között – rögtön felvillant az áruló, a fenekedő nemzetiségi, az idegen érdekeket kiszolgáló vagy a korlátolt és szűklátókörű ember tipikus, mindig velünk élő képe. De bármennyire is humoros karikatúrákat lehetne itt felvázolni, ez a kicsinyes gondolatmenet nem méltó a mai naphoz. Nem méltó, mert lassan a március 15-i forradalom és szabadságharc ünnepe az utolsó olyan nemzeti ünnep, amit pártállástól függetlenül, tiszta szívvel és együtt ünnepel az egész magyar nemzet, határainkon innen és túl. A 48-as szabadságharc egy olyan történelmi eszménnyé vált, amihez a leghevesebb vitáink ellenére is mindannyian bármikor visszatérhetünk. Egy olyan közös nemzeti minimummá, ahol mindannyian egyetértünk. 1848-ra mindannyian olyan belénk égett történelmi eseményként tekintünk, amely magyarságunkat, önazonosságunkat döntően meghatározza és szilárdan megalapozza.

1848-ban forradalmak söpörtek végig Európán. Az európai ember egyre fokozódó vágya a szabadságra, a megújulásra és a megtisztulásra fékezhetetlenül utat tört magának. Palermo, Nápoly, Párizs majd München után március 13-án Bécsben, két nappal később, március 15-én pedig Pest-Budán is kitört a forradalom. Petőfi Sándor a bécsi események hatására 14-én éjszaka megírja a Nemzeti Dalt, 15-én reggel a radikális fiatalok (Petőfi, Jókai Mór, Vasvári Pál és még néhányan) a Pilvax kávéházból az egyetemekre mennek, ahol Petőfi elszavalja a Nemzeti Dalt és felolvassák a 12 pontot. Az egyre növekvő létszámú tüntető tömeghez később már nem csak az egyetemi hallgatók, hanem az utcákról is egyre többen csatlakoznak. Délelőtt 10 órakor Landerer nyomdájában lefoglalnak egy nyomdagépet és a cenzor ellenjegyzése nélkül több ezer példányban kinyomtatják a Nemzeti Dalt és a 12 pontot. A tömeg ezután a városházához vonul, ahol a 12 pont elfogadását követeli. Rövid gondolkodás után a városi tanács elfogadja a 12 pontot, és azt a tanácsnokok aláírásukkal hitelesítik. Ezek után a tömeg a budai várban lévő József kaszárnyához vonul, ahol kérésükre a 11. pontra, a politikai foglyok szabadon bocsájtására hivatkozva Táncsics Mihályt a börtönből elengedik. Este a Nemzeti Színházban a nép kérésére a Bánk Bánt adják elő. Másnap több jelentős közszereplő, köztük Nyáry Pál, Pest megye alispánja és Rottenbiller Lipót, Pest városának alpolgármestere is a forradalom élére áll, így az megkerülhetetlenül országos üggyé duzzad.

Gondoljunk csak bele: micsoda felemelő élmény lehetett 1848-ban a szakadó eső ellenére részt venni ezen a napon! A pesti forradalom - ellentétben a többi 48-as európai forradalommal - vérontás és erőszakos cselekmények nélkül győzött. A Bécsi Udvar meghátrált és már két nappal később, március 17-én kinevezték Batthyány Lajost az első szabad magyar kormány miniszterelnökévé. A magyarok összefogása, minden magyar összefogása megállíthatatlan lendületet adott a forradalmi eseményeknek.

Széchenyi szavaival szólva mondhatjuk mi is „az első felvonás gyönyörűen sikerült”.

A szabadságharc további eseményeiről most csak annyit, hogy a Habsburg megtorlás a nemzetiségek feltüzelésével sem tudott volna győzni az orosz beavatkozás nélkül. Tudom, hogy a történelemben nincs „ha”, de a számok arról tanúskodnak, hogy a szabadságáért elszántan harcoló magyar nemzet a katonai erőfölénnyel szemben is helyt tudott állni, a bukás végül az orosz cári seregek hatalmas túlerejének volt a következménye. A dokumentumok szerint a magyar honvédség 150.000 főből állt és 857 tüzérségi eszközzel rendelkezett, míg a császári csapatok 165.000 főből, 770 löveggel, az orosz csapatok pedig 193.000 főből 584 löveggel. Ekkora túlerővel szemben a katonai vereség elkerülhetetlen volt. De a mai nap nem a bukás körülményeinek és okainak a boncolgatásáról szól, hanem a forradalom győzelmének megünnepléséről.

Nézzük meg tehát, mi valósult meg a márciusi ifjak elképzeléseiből, a 12 pontból. Ha alaposan összeszámoljuk, a 12 pontból szinte mindet sikerült megvalósítani. Eltörölték a cenzúrát, megalakultak a felelős minisztériumok, a pesti országgyűlés, a törvény előtt egyenlőek lettünk polgári és vallási tekintetben is, felállt a honvédség, megszűntek az úrbéri viszonyok, szabadon engedték a politikai foglyokat, kialakult a közös teherviselés, és - bár tragikus módon alig több, mint 70 évre - de Erdéllyel is megvalósult az unió. Mindezek az események akkor Európa élvonalába emelték hazánkat. Sok tekintetben példaértékű nemzetté váltunk akkor, mert a 12 pont nem csak a magyarok, hanem az akkori Európa összes népeinek a jövőről alkotott álmait és elgondolásait tükrözte. Nézzük meg hát azt is, hogy hogyan is állunk a 12 ponttal a mai Európában? Valóban nincs cenzúra? Hivatalosan ugyan nincs, de a politikailag nem korrektnek bélyegzett véleményekért cserébe munkahelyi elbocsájtás jár, a médiában pedig a nem kívánatos személyekkel szemben nap mint nap totális karaktergyilkosságok zajlanak. Valóban egyenlőek vagyunk a törvény előtt? Hivatalosan ugyan igen, de mindannyian ismerünk olyan eseteket, amikor a korrupció vagy a bürokráciával való visszaélés miatt az igazság végül alulmarad. Vagy említhetjük az európai szinten is alkalmazott kettős mércét a közép-európai népekkel szemben – gondoljunk például az ugyanazon márkanév alatt ideszállított silányabb minőségű termékekre. Megszűnt-e az úrbéresség? Klasszikus értelemben igen, hiszen nem tartozunk például robottal semmilyen földesúrnak, de a fogyasztói társadalom erőszakosan ránk kényszerített akarata következtében emberek milliói válnak Európában adósrabszolgává, ahogyan hazánkban is történt ez a devizahitelt felvett emberekkel. Nagyobb léptékben gondolkodva azt is észrevesszük, ahogy a kádári gulyáskommunizmus, a legvidámabb barakk a nyilvánvalóan visszafizethetetlen összegű nyugati hitelekkel elhalmozva örökös rabszolgájává vált a gazdaságilag erős nyugat-európai nemzeteknek. Idáig jutva a közös gondolkozásban, most ismét emlékeztessük magunkat arra, hogy ma ünnepelni gyűltünk itt össze. Törjünk ki a – ránk egyébként olyannyira jellemző – siránkozás, önsajnálat és pesszimizmus bénító csapdájából és tekintsünk új, forradalmi lehetőségként Európa és hazánk jelenlegi helyzetére. 1848-ban hazánk Európa példaértékű nemzetévé vált. Napjainkban, mikor Európa szemmel láthatóan eszét vesztve végnapjait éli, mert önazonosságát, keresztény hitét és gyökereit elfeledte, hazánkban még mindig stabil többséggel a normalitás uralkodik. Magyarországon – legalábbis Európához képest – még nevén lehet nevezni a dolgokat, a férfiak a férfi mosdóba járnak, a nők pedig a nőibe, a férjeknek feleségük van, az ország határait erőszakosan, illegálisan és dokumentumok nélkül átlépő embereket nem menekülteknek, hanem betolakodóknak nevezzük, hitének megvallásáért senki sem veszti el munkahelyét vagy - ne adj’ Isten az életét - és a fősodratú sajtó mellett léteznek alternatív hírforrások is. A XXI. századi hanyatló Európa zűrzavaros viszonyai között Magyarország szinte észrevétlenül ismét példaértékű nemzetté vált, amelyre most – visszatekintve az 1848-as forradalom eredményeire – ismét büszkék lehetünk.

Legyen számunkra a legfőbb tanulság 1848-ból, hogy erős nemzeti összefogással a jó ügy, a valódi haladás és az igazi fejlődés megvalósítható. Napjainkban Magyarország ismét történelmi lehetőség előtt, helyesebben inkább történelmi kényszerhelyzet kellős közepén áll: meg kell mutatnunk az utat-tévesztett Európának a helyes irányt. Annak az Európának, ahova mindig is tartozni szerettünk volna, de soha nem voltunk hozzá elég gazdagok vagy műveltek. Annak az Európának, akire mindig is felnéztünk, de aki mindig lekezelő modorban bánt velünk. Annak az Európának, akire a vasfüggöny mögé zárva gyermeki ámulattal tekintettünk. Megtehetjük ezt, mert más jellegűek és bővebbek a történelmi tapasztalataink, mert volt időnk a szocializmus alatt Európát kirekesztettként, kívülről szemlélni, a történelem pedig nem kímélt minket, sokszor és sokféleképpen próbára tett bennünket. A sok szélsőséges ideológia magyarországi tombolása közben volt időnk elgondolkodni a helyes útról. A nyugat elkényelmesedett, földtől elrugaszkodott és zavaros fejű politikusaival ellentétben, történelmi tapasztalataink alapján tudjuk, hogy mi milyen Európában szeretnénk élni. Ahhoz, hogy ismét példaértékű nemzetté válhassunk, legfőképpen alázatra és összefogásra van szükségünk. Azt kívánom most mindannyiunknak, hogy találjuk meg magunkban ezt az alázatot és keressük meg egymás kezét is, hogy szorosan összefogódzva, a 48-as nemzeti minimum alapján állva ismét egy megtépázott nemzet, Mária országa, Magyarország  lehessen az európai kultúra és életforma megmentője. Mert ezt olvassuk az Írásban is: „A kő amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, és ez csodálatos a szemünkben.”

Köszönöm, hogy meghallgattak!"

A beszédeket a Cimbaliband együttes fegeteges koncertje követte. A vastaps, amit kaptak mindent elmondott az előadás színvonaláról.

Az ünnepséget a művelődési házból induló, a Hősök Emlékművéhez tartó fáklyás felvonulás zárta.

Scroll to Top