"Azt gondolom, hogy azt a közös kultúrkincset kell megőriznünk, ami valahogy egyben tart minket, ehhez viszont nem kell a klasszikusok összes naplementéjét ismernünk. Fontosnak tartom ezenkívül, hogy a kötelező olvasmányokkal és amúgy más olvasmányokkal se hagyjuk magára a gyereket. Különben sem lenne szabad abbahagyni a felolvasást akkor, amikor a gyerek már tud olvasni. A gyerek ugyanis könnyen büntetésnek érzi, ha ez megszűnik. Hiszen addigra a szüleivel kialakult egy napi intimitás, amit elveszít azzal, ha azt mondják: most már tudsz olvasni, olvass magadnak! Ettől nem szabad a gyereket megfosztani. A kötelezőt is olvashatjuk úgy, hogy egy oldalt olvas ő, kettőt mi, és akkor rögtön meg is beszélhetjük, mi tetszik, és esetleg mi nem."