Bizánc vagy Róma? Rendületlenül!

Hazánk születésnapján az augusztus 20-i tűzijáték után üveg Gyöngyösi bort nyitottam, majd Frajna András kerepesi esperes által megáldott kenyeret szeltem, rászórtam csipetnyi parajdi sót aztán nyeltem, ittam rá és elszorult a torkom. A világ közepébe képzeltem magamat, de Európáéba mindenképpen.

Megannyi császkálás, vergődés, nyavalygás és vérontás után azt mondta Árpád apánk, Géza fejedelmünk, aztán István elég volt a vándorlásból. Itt maradunk a Kárpátok alatt. És itt maradtunk! Ülök az íróasztalnál, töltöm a gyöngyösit, szórom a parajdit, nyelem minden magyar kenyerét.

Mindig édes kenyerét, mert a könny édes. Minél több hullik annál édesebb és annál jobban felnyitja a szemet.

Azt mondta István nincs mit tenni, mert Kelet mezsgyéjére, de a Nyugat kapujába terelt bennünket az Isten. Így hát Bizánc vagy Róma? Döntött. Jól vagy sem? Ma felesleges a kérdés. A szomszédba udvarolt onnan is nősült, aztán akárcsak az apja kereste a baráti és rokoni kapcsolatokat, a német, a bolgár, a lengyel, az olasz kapcsolatokat röviden beilleszkedett Európába. Persze nem mindenki kedvére. Ennek „hatásait” ezer év multán is érezzük.

Hej fényes Árpád háziak, ha ti nem lettetek volna ma vajon milyen nyelven beszélnénk, és a világ melyik táján? Tán sehol? Meglehet. Nagy volt az akarat és nagy az áldozat.

Szent István fundamentumot vert Kárpát medencében, Szent László pedig beteljesítette keresztény Magyarországunkat.

……És a születésnapon bort kell inni és kenyeret nyelni csipetnyi sóval meghintve. Mert amiképpen a kis Jézus karácsonykor megszületik, úgy született meg a mi hazánk a kereszténység felvételével és az állam megalapításával.

Felvettük a vallást, megszületett az ország. Ennek szellemében és ennek a vezérletével éltünk és élünk a Kárpát medencében. Akár példa is lehet Európa más kis és nagy hatalmainak a mi hűségünk, áldozatunk és kitartásunk, különösen a mai helyzetben.

Nem szégyen tanulni uraim! Pohár bor, csipetnyi só és egy szelet kenyér. No meg hit és önbecsülés. A többi akárcsak nekünk, önöknek is menni fog.

Franka Tibor