Gyalázott keresztünk emeljük

Úgy érzem Európának a hangulata távol, nagyon távol van a húsvét megértésétől. Pedig most is ropogó rügyekkel, szerelmes sugarakkal érkezik a tavasz, kijárna húsvétnak a hozsanna. Az élet és az igazság igenlése és ünneplése helyett mégis, újabb szomorúságok és csapások érkeztétől szorongunk. Okunk van rá!

A keresztény Európában kereszteket parancsolnak le a templomok tornyairól, és a keresztény kultúrán cseperedett polgárok nyakláncairól: hol az esélyegyenlőség mítoszával, hol késsel, géppisztollyal vagy házi készítésű bombával.  Az Isten teremtette bolygónkon pedig, hétpercenként megölnek egy keresztényt. Persze, az ateista cinikusok ezen történéseket - filozófiájuk lényegeként - fogalmazhatják úgy is: a Messiás (ok) nak meg kell halniuk a feltámadásért.

A vallás vallomás magunkról, a céljainkról és a hiteinkről – írja Ady Endre.

A mi vallásunkat, vallomásunkat, céljainkat és hiteinket - egy politikai és gazdasági liberális különítmény - koncként kínálja oda, egy másik vallásnak, amely vallás élcsapatainak – akár a marxizmusnak – ideológiája és stratégiája a hatalomszerzés – minden áron.

Ezért kezdtem írásomat azzal, hogy e kor hangulata nagyon távol van a húsvét megértésétől. Az ateista és kalmár bigottéria neve „migránsizmus”. Ennek az „országhatártalan” liberális-üzleti tébolynak útját kell állni! Nekünk keresztényeknek kötelességünk az Uniós szavazással szétkergetni őket. Alázattal, de ellentmondást nem tűrően.

Amikor 1241-42-ben ránk özönlött a tatár, bölcs IV. Béla királyunk a veszély láttán, véres kardot hordatott szét az országba. Most véres keresztet mutassunk fel itthon és Európában. Rajtunk áll vagy bukik keresztény nemzetünk múltja, jelene, és jövője. Bocsátassék meg nekem, hogy Jézus feltámadásának ünnepén, az örök élet ünnepén alantas veszélyek árnyékát látom.

De, élni és majdan feltámadni szent célért érdemes….

Franka Tibor

polgármester