Kóbor Tamás képviselő úr emlékére

Tucatnyi éve a 2006-os választásokon kezdtük együtt a helyi politizálást. Mokány és külsőleg magabiztos, de csak kevésszer nevető ember voltál. Az a típus, aki miközben a sors bokáját harapdosta tudta, a sors sem marad az adósa egyszer visszaharap. Elveszítettünk 63 évesen és nem is Kerepesen, pedig itt szövögetted álmaidat akartad beváltani reményeidet. És mindezt nem egyedül, nem magadnak, hanem a közösségnek.

Népszerű voltál. Emlékszem a második választási győzelmünk idején 2010-ben 60 százalékkal nyertél a 7-es szilasi körzetben, ez meggyőző. Meggyőző akartál lenni talán ezért is könnyen elérzékenyültél, sőt haragudtál. Aztán megbékéltél amint az elcsitult vihar cseppjei a rezgő falevélen. Viharszerűen lelkesedtél, falnak csaptad magadat, ölre mentél és ha nem győzhettél, elvonultál mámorba folytottad kudarcaidat.

Rabul ejtett őseink vándorló élete, szemed csillogott, ha Turul madaras tarsolyt, kézzel varrott csizmát simíthattál, ha szalmatáblára nyilazhattál. Templomban, kocsmában, baráti társaságban ugyanúgy pereltél, mint imádkoztál.

Felnőtt és gyerek, lázadó, és békeszerető, tanító és bűnhődő voltál egyszemélyben, aki egyre inkább azt érezhette, nem értik meg. Pedig, csak azt akartad, hogy megvívhasd a harcodat és utána végtelen nyugalomban, valahol a nagy fák lombjai alatt megpihenj. Hibáztál? Persze, de ki hibátlan? Nyolc kemény évet dolgoztunk együtt Kerepes községért, aztán pedig városért. Az eredmény megmarad.

Kóbor Tamás Képviselő Úr! Az ember egyik feladata jeleket hagyni maga után, amelyek segítik a jövőt, segítik unokáink útbaigazítását. Jelentem a jelek velünk maradtak itt a földön.

Franka Tibor

polgármester