A Pilvaxból az Aradi Golgotáig

A népszerű pesti kávéházból indultak meg 1848-ban a Márciusi ifjak életre-halálra küzdeni a hazáért, a nemzetért, a szabadságért. Ez volt a dicső kezdet és a vég? az Aradi Golgota. Az utat a szabadságharctól a vesztőhelyig hőseink vére jelölte ki, minden magyarnak kötelezően, és örökre. Ez alól nincsen felmentés és ha el jő az idő, nincsen halogatás. Elébe kell állni annak, aki ránk tör! Minként 1848-ban, úgy most 2019-ben, és reményeim szerint akár, majd 2060-ban vagy később. Bármikor. Eleink dicsősége kötelez.

… És még valami kötelez: a mostoha egyedüllét. Nekünk igazából nincs rokonunk, még távoli sem sehol! Minket magunkon kívül senki sem ért meg, és senki sem pártol saját érdekei nélkül.  Nekünk úgy kellet és úgy kell élnünk, kötelezően, pedig megmaradnunk, hogy miközben befogadunk, szövetkezünk, konföderációt szorgalmazunk, aközben pótolhatatlanok maradjunk. Azok voltunk erez évig és maradjunk az idők végezetéig.

Magyarnak lenni tehát küldetés. Erről tanúskodik 1848 és az Aradi Golgota, erről tanúskodik a tatár, a török, az osztrák, a német és a muszka dúlás utáni megmaradás, annak ellenére, hogy állandóan tizedeltek, elraboltak, feldaraboltak bennünket: testben és hazában. Kinek panaszkodjunk? A Magyarok Istenének! Ő meghallgat.

… De panaszkodni különben gyengeség. Főként olyan népnek, amely történelme során mindig többet tett, mint kapott. Megint a sarkunkra kell állni! A magyar szabadságharcok és a magyar Golgoták köteleznek. Őseink vérével jelölt úton haladunk, letérni róla árulás, gyáva önfeladás.

Szavazni a nemzetre május 26-án? Mondani is felesleges!

Franka Tibor