Életünkben évről évre úgy tekintünk a jövő felé, mint eleddig, mint tavaly, vagy azelőtt. Szívósságunk ellenére az asztalra ritkán kerül több étel, a farzsebbe több pénz, és az élet sem változik sokat. Következésképpen marad a küzdelem, a munka, a szerelem, a gyermeknevelés, aztán ha megadatik, kegyelemmel távozunk.

Régi bölcsesség, de mindenkor szép és felemelő. Mert lehet a távíró nyomában telefon, aztán televízió meg atom, vagy holdra szállás sőt sms sajtburgerrel, az emberi szív ugyanúgy zakatol örömért, boldogulásért, érvényesülésért, csak a módszer változik évezredek óta.

Az 1148-tól hivatalos oklevéllel rendelkező Kerepes népe hol többen, hol kevesebben, mindig és ma is úgy tekint a jövőbe, hogy rátermetten, de reálisan ezért pedig acélosan feleljen meg legnagyobb kihívásának: a földi szolgálatnak. Nincs is ennél maradandóbb, hiszen az örökkévalóságról gondoskodik… És gondoskodik. Milliárdokból építünk intézményeket, aszfaltozunk utakat, ápoljuk kultúránkat és istápoljuk a rászorulókat.

Tudom ilyenkor és e helyütt arról szokás szólni, meg beszélni, hogy hol élünk, hol dolgozunk, milyen nevezettességeink vannak, mire vagyunk büszkék, mit lehet nálunk látni. Röviden mitől vagyunk jobbak, mint a többi város. De nem versengeni és kérkedni csupán közölni szeretnénk, hogy létezünk. Majd aki arra méltat, és eljön hozzánk, az majd értékeli értékeinket. Kerepes nem prospektus függvénye, Kerepes önmaga! Nincs vásári kikiáltókra, úniós pályáztatírók ügyeskedéseire, esetleg elnagyolt ipari parkok kikiáltóira utalva, helyette talán az ország legismertebb és történelmünkben az egyik legtöbb nevezetességgel bíró útjának névadója.

… És ez nem kérdés! Ez felelősség! Őseink - magyar, sváb, rác, tót,- kijelölték és manapság a nagy Magyarország 64 vármegyéjéből származó atyámfiai közösen kijelöljük, merre kell húznunk a szerkeret. Hogy eme bölcsességben mi a hasznunk? Válasz helyett megfelelni és teljesíteni kell. A kötelesség akár a hazafiság kifakult mindennapi szóhasználatunkból, de még nem tűnt el. Ha rajtunk múlik, akkor nem is fog! Őseink gyökereit még zsenge korukban tépte ki a történelem, különböző nemzetségek „anyaföldjeiből” azon az alapon, hogy vagy megmarad máshol, vagy nem. Erre a településre sodródtak, és mint ők, mi is maradni akarunk.

Azzal kezdtem, hogy úgy nézünk a jövő felé, mint eleddig, mint tavaly, mint azelőtt. Otthonosan berendezkedni állandó feladatunk, melyben segít, és vidámságra derít, ha sokan látogatnak, ha sokan vendégeskednek nálunk, és, ha mindannyian úgy érezzük: itthon vagyunk. Hát ez az! Jöjjenek!

Franka Tibor

Scroll to Top